Ivar-és tenyészérettség!

Az ivar- és tenyészérettség az állatok jellegzetes biológiai-élettani fázisai. A két fogalom jelentése között feltétlenül különbséget kell tenni .

Az ivarérettnek akkor tekinthetők a nyulak, amikor a bakok termékenyítésre alkalmas hímivarsejteket, a nőstények pedig érett petesejteket termelnek. Az ivarérettség után a különböző nemű nyulak (bakok, nőstények) elkülönítését el kell végezni. Az ivarérettség időszakában az állatok még nem alkalmasak szaporításra, továbbtenyésztésre.

A tenyészérettség egy meghatározott fejlettségi szakaszhoz kötött tulajdonság. Tenyészérettnek tekinthetők azok a nyulak, amelyek a rendszeres és tartós szaporítással, tenyésztéssel, vehemneveléssel, valamint szoptatással együttjáró megterhelést biológiai hátrányok nélkül képesek elviselni.

A korán tenyésztésbe vett nyulak nem képesek a vehem nevelésével és a szoptatással együttjáró nagy igénybevétel elviselésére, növekedésükben visszamaradnak.

Az ivar- és tenyészérettséget befolyásolja a fajta is. A gyors növekedési- és fejlődési-erélyű fajták korábban érik el az ivarérettséget. Tenyészéretté pedig akkor válnak az állatok, amikor elérik várható kifejlettkori testsúlyuk 75-80 %-át. A kis és közepes testű húsfajták 4-6 hónapos (új-zélandi fehér, kaliforniai, pannon fehér), a középnagy testű fajták 5-7 hónapos (bécsi kék, német világos nagyezüst, nagycsincsilla), míg a nagy testű fajták (német óriás, belga óriás) csak 8 –9 hónapos korban érik el a tenyészérettséget. A hibrid anyanyulakat már 17-18 hetes, a baknyulakat pedig 18-22 hetes életkorban tenyészérettnek tekintik.

A bakokat egy hónappal később célszerű tenyésztésbe állítani, mint az anyákat. Anyanyulak esetében nem előnyös viszont az első vemhesítés időpontját túl későre kitolni. Az ad libitum takarmányozott anyanyulak elhízhatnak, emiatt a szaporaság csökken, kevésbé in-tenzív az ivarzás, gyengébb a vemhesülés, nő az embrionális veszteségek aránya és csökken az alomlétszám.